Hórusz-szentség-falfelirat (Egyiptom - prof. Heinrich Brugsch fordítása, 1870.):
Hor-hut egyenesen a Napba repült, nagy, szárnyas korong alakjában. Dél és Észak istennőit is magával vitte két kígyó képében, hogy tüzes lehelletük feleméssze az ellenség élő testét. Ellenségeinek bátorsága megcsappant, mert rettegni kezdtek tőle. Nem is álltak tovább ellen neki, hanem azon nyomban meghaltak.
Harmachist vitte hajóján, és Horus-Thron városában földet is ért. Thot így szólt: A Sugárküldő, kit Ré nemzett, megverte ellenségeit az ő képében. Ettől a naptól fogva úgy hívják: a Sugárküldő, kit a fényhegy nemzett.
Kufi papirusz (Egyiptom - Wilhelm Spiegelberg fordítása):
Felületén tűz füstölgött. Háta vérszínű volt, orcája ragyogott, mint a napkorong, szeme tűz gyanánt parázslott. Tekintete lobogott, mint a láng, közben pedig tüzet okádott, akárcsak délben a Nap... Teljességgel ragyogott ettől.
Holtak Könyve (Egyiptom):
Íme, egy hatalmas isten emelkedik az ég felé. Feltűnik Tum, akit jó illatú felhők vesznek körül. A megszentelt lelkek sugárzásától lángol az ég... és fölragyog az isteni szem.
Íme, itt időzik Hórusz az ő isteni szemében! íme Tum sugarai körében! Elmerülök az ég feneketlen mélységébe.
Hórusz most a trónon ül, mely a tűz tengeréből emelkedik ki.
Íme, sugaraktól körberagyogva siklom az égi bárkán, föl a csillagokhoz!
Mivel tud a Király repülni? Hoztak neki egy hwn-bárkát, azzal emelkedik fel és repül! (A 'hwn' az egyiptológusok által lefordíthatatlan szót jelöli.) (669.)
Manetho egyiptomi főpap leírása (i.e. 300. körül):
Az istenek után az istensarjak uralkodtak 1255 éven át. Aztán ismét más királyok uralkodtak 1817 évet. Utánuk pedig 30 memphiszi király következett 1790 éven át. Utánuk ismét mások: 10 thinithiszi király 350 éven át. És azután az istensarjak királysága 5813 évig tartott.
Ők (az istenek) tagolták és alkották ugyanis a mindenki számára érthető beszédet, és sok mindennek nevet adtak, amire eddig nem volt szó, és az írás is tőlük ered, ugyanúgy az istenek tiszteletének és az áldozatoknak a rendje. Ugyancsak ő volt az első, ki megfigyelései által a csillagzatok rendjét és a hangok természetének harmóniáját feltalálta.
Kebra Nagast (v. Kebra Negast, Királyok Dicsősége, az ősi etióp hagyományok kopt átirata, kb. XIV. sz.):
Csinálj egy ládát romlatlan fából, vond be színarannyal és tedd bele a szövetség szavát, melyet saját kezemmel írtam... Az égi abban (ládában) csodálatos színű és munkájú, hasonló a jáspishoz, a csillogó érchez, a topázhoz, a drágakőhöz, a kristályhoz és a fényhez, melyek a szemet gyönyörködtetik és az értelmet összezavarják, az Úr gondolata szerint készült és nem ember keze által, hanem ő maga készítette azt (a ládát) fényességének lakóhelyén... Benne volt egy arany gomor, tele mannával, mely az égből jött; és Áron vesszeje, mely miután elszáradt, újra kizöldült, anélkül, hogy meglocsolták volna; és széttörte kétszer és lett három vessző, miközben mégis egy volt.
(17. fejezet)
Salamon mindenféle kívánatos és pompás drágaságot küldött neki, szép ruhákat és mindenféle pompázatos dolgot, melyekre Etiópia áhítozott, tevéket és szekereket, úgy 6000 darabot, melyek drága, kívánatos dolgokkal voltak megrakva, kocsikat, melyeken vidéken szoktak utazni, és egy olyan szekeret, mely a levegőben repült, melyet az ő Istentől kapott bölcsességével szerkesztettek.
(30. fejezet)
És mindenek ott rohantak a kocsin, mint egy hajóval a tengeren, amikor a szelek fújják, és mint a sas, amikor a szelek hátán könnyedén tovaszáll...
Kiindult a ládából egy felhő és fátyolként burkolta be azt, védve a napsugarak ellen. Nem más húzta a szekeret, mint ő maga (Mihály arkangyal), miközben egyrőfnyire a Föld felszíne fölé emelkedett minden ember, ló, öszvér, teve, az állatokon lovaglók felemelkedtek ültükben, a felszerelések szintén... és minden úgy haladt szekerén, mint egy hajó a tengeren, ha a szél viszi, mint egy sas a szelek szárnyán, így haladtak a szekereken anélkül, hogy előre, hátra, jobbra vagy balra billentek volna.
(52. fejezet)
S Egyiptom országának lakói azt mesélték nekik: régen volt, hogy az etiópiai emberek erre jártak egy olyan szekéren, mint az angyalok, mely gyorsabb volt, mint az égben a sas. A városok és várak lakói tanúk arra, hogy amikor amaz Egyiptom földjére ért, leborultak és összetörtek a mi és a mi királyunk istenei, és hasonlóképpen összetörtek az istenek obeliszkjei.
Harmadik napja, hogy (az etióp királyfi) elment, és amikor a kocsijukat megrakták, akkor az nem a földön haladt, hanem a kocsiban a szelek szárnyán lebegtek; gyorsabbak voltak, mint a sasok a mennybolton, és amijük csak volt, az a kocsiban a szelek hátán utazott velük. De mi azt hittük, hogy te találtad ki bölcsességeddel, hogyan kell a szekérben a szél szárnyán repülni. Akkor így szólt hozzájuk: „Náluk volt Zion, az Isten ládája?" - Akkor így szóltak hozzá: „Nem láttuk a ládát."
(58. fejezet)
A király és mindenki, aki parancsának engedelmeskedett, betegségtől és fájdalomtól mentesen szállottak a szekéren, éhség és szomjúság nem gyötörte őket, verejték és fáradtság nem bágyasztotta őket, és közben egy nap leforgása alatt háromhavi utat tettek meg.
(94. fejezet)
(A teljes szöveg elérhető: sacred-texts.com)
Athéni Mitológiai Múzeum tulajdonában lévő töredék (Ógörög, szerzője ismeretlen):
Az istenek óriási robajjal csaptak össze, s messzire dübörgött a föld. Miért engeded ismét, hogy viszályuk során az istenek istenekkel harcoljanak? (ld. Homérosz - Iliász)
Heves és elkeseredett viszály támadt az istenek között. Összecsaptak hatalmas robajjal, s távolra is dübörgött a föld, messzire is visszhangzott az ég, mint egy harsona. Zeusznak kacagott a szíve az örömtől, amikor észrevette az istenek viszálykodását.
Poszeidón, a földrengető, kettéhasította a földet, oly hatalmas robajjal, hogy a föld megemelkedett, amikor a harcban összecsaptak az istenek.
Először a síkságot gyújtották fel, és megégtek a halottak, s az egész síkság megperzselődött. Az angolnák és halak az örvényeikben kínok kínját szenvedték, a tiszta vizek pedig forrtak és buzogtak.
Edda (Óészaki mitológiai és hősi énekek gyűjteménye):
Akkor arra ment Thiassi óriás sasbőrben, megragadta Idunát és elrepült vele Thymheim felé. Idunának és almáinak elvesztése miatt megöregedtek és elgyengültek az ázok. Ezért azt követelték Lokitól, hogy szerezze vissza nekik Idunát, és halállal fenyegették őt, amennyiben nem engedelmeskedne. Loki megrémült, és megígérte, hogy teljesíti óhajukat, amennyiben Freyja kölcsönadja neki sólyomruháját. Amikor azt megkapta, északra szállott, és megérkezett Thiassi óriás szállására. Az óriás nem volt otthon, így aztán Loki egyedül találta az elrabolt Idunát. Ők ketten elszálltak a levegőn át, amilyen gyorsan csak tudtak. Amikor viszont Thiassi óriás hazaért, és észrevette, hogy Iduna nincs ott, felöltötte sasingét és sasgyorsasággal Loki nyomába eredt.
(Bragis beszélgetései c. fejezet)
Óriási haraggal száguld a kígyó. Hullámokat ver... Sturt jön délről izzó parázzsal. Az istenek kardjáról ragyog a nap... Sziklák törnek össze, Helhez férfiak vonulnak. Az ég kettéhasad... A föld széle az égre ásít, parazsat szór és mérget okád. Az isten elébe megy a féregnek (kígyónak, sárkánynak). Sirmer (Tor) ege haragosan veri őt. A nap kialszik, a föld a tengerbe süllyed. Az égről lezuhannak a derűs csillagok. Parázs örvénylik a mindent éltető űrben. Az izzó lángnyelv az eget nyaldossa. A harc után fekete hópihék hullottak az égből, és hatalmas hőség repesztette meg a sziklákat. A forró szél pedig elvégezte azt, amit a harc heve nem végzett el! … a harc síkját fehér meleg por fedte, még sokáig.
(Völuspá, Seherin jóslata)
(A teljes szöveg elérhető: Magyar Elektronikus Könyvtár)
